Az épület száraz alapja és építése a kulcsa minden szerkezet szilárdságának és tartósságának. A legtöbb magánház fából készül, és különösen védelmet igényel a nedvességtől. Ezért fontos a víz elvezető rendszerének kiépítése a helyszínen.
A vízelvezető rendszerek típusai
A víztelenítésnek két fő alapelve van a térségben: bezárások (mély vízelvezetés) és felszíni vízelvezetés.
A zárt vízelvezetést az jellemzi, hogy az összes olyan rendszer, amellyel a vizet eltávolítják a helyszínről, nem a felszínen helyezkedik el, hanem a felső talajréteg alatt helyezkedik el. Ez a vízelvezetési módszer olyan területeken alkalmazható, ahol a talajvíz közel van a felszínhez.
A külvárosi területeken a második szennyvízcsatorna a felszíni. Ez a funkció megszabadítja a kívül eső vizet: eső, hó, áradások, pocsolyák egy másik területről, ha ez magasabb. A felszíni vízelvezetés viszont kétféle lehet: egyenes és hegyes.
A lineáris vízkivezetés a felhalmozódás elvén működik az egész területre felszerelt hosszúkás ereszcsatorna segítségével. Úgy vannak beállítva, hogy a víz a gravitáció hatására elfolyócsatornákba folyjon.
A felszíni vízelvezetés pont típusa segít megszabadulni a víztől a házak tetejeitől vagy más, a talajszint felett elhelyezkedő felületektől. A kialakítás függőleges és vízszintes csőrendszerből áll, esővíz bemeneti nyílásokkal.
Rendszerválasztási kritériumok
A vízelvezető rendszer kiválasztásakor figyelembe veendő fő szempont a telephely mérete és típusa.
Nyílt vagy felszíni vízelvezető rendszert kötelező telepíteni olyan helyekre, ahol magas az éves csapadékmennyiség, tehát a rendszeres heves esőzések után a vízbe kell menni. Ugyanez vonatkozik az éghajlati zónákra, ahol télen sok hó van: a tavaszi olvadó víz megtöltheti a talajt a fölösleges nedvességgel és eláraszthatja az alagsort.
A helyszínen zárt típusú vízelvezető rendszerre van szükség, amely a felszín alatti vízen áll a felület közelében. 1-2 méternél vastagabb vízelvezetésre van szükség, hogy a talaj ne legyen túl laza, különben minden épület és építkezés veszélybe kerül a süllyedés vagy akár összeomlás veszélyével.
A vízelvezető rendszer tervezésének szabályai
Mielőtt vízlefolyást végez a telephelyen, készítsen cselekvési tervet és a kommunikáció elrendezését.
Fontolja meg, hogyan kell kinéznie az általános rendszerterveket, hogy azok megfeleljenek a projektnek. Vegye figyelembe a következő tényezőket:
- Méretek és teljes felület, ahonnan a fölösleges víz eltávolítható.
- Milyen vizek elsősorban elárasztják a területet ebben a régióban. Ha a helyszínre jellemző a talajvíznek a felülethez való közelsége és a havazásos esőzések nem okoznak nagy kellemetlenséget, akkor elsőbbséget kell adni a beltéri csatornázásnak. És mivel gyakran esik esőzések, gondoskodnia kell a vészhelyzetben a víz felszínről történő eltérítéséről.
- A zárt víztelenítéshez szükséges földalatti csövek mélysége a föld minőségétől függ. Minél lazább a talaj, annál mélyebb a vonal.
- Határozza meg a telephelyen található vízelvezető rendszer határait.
- Számítsa ki, mennyi víz szükséges a szerkezet befogadóhelyétől az ágrészekig történő áthaladásához.
A mesterséges vagy természetes víztest két probléma megoldását segíti egyszerre: megszabadulni az épületek folyadékok mosószerkezeteitől, és gyönyörű megjelenést biztosít a külvárosban.
A vízelvezető rendszer önszerelése
A helyszínen saját kezével történő csatornázáshoz vásárolja meg a szükséges anyagokat: vízmozgató csöveket, az egymással és az épület homlokzatával való összeköttetés elemeit, cementet és betont a csatornák öntésére, homok, vízbevezető tölcsérek, csatornahálók stb.
Először árokásást kell végeznie a csatorna telepítéséhez. Ezután egyenletesen öntsen rá egy réteg homokot és kavicsot az aljára, hogy a kommunikáció ne szakadjon meg és ne deformálódjon. Fektesse le a cső teljes hosszát, és csatlakoztassa őket aljzatokkal. A jobb tömítettség érdekében érdemes ragasztóoldattal lefedni az illesztéseket.
A csőrendszert ahhoz a helyhez kell csatlakoztatni, ahol a víz kiürül. Ha ez egy mesterséges tavacska, ásson előre egy alapozó gödöröt, és töltse fel betonnal, elfelejtve felejteni, hogy először csöveket tegyen bele. A csatornákat bármilyen tartályba ki lehet üríteni, ahonnan a folyadékot rendszeresen kiszivattyúzzák. Még egy régi 200-300 literes tartály is megteheti.
Az egész rendszer bezárása után az árkok eltemethetők. Ehhez megszórja a csöveket kavicsos vagy törmelékkel, majd homokkal és végül ugyanazzal a talajjal, amely az egész területet lefedi. Minden réteget szorosan nyomja meg.
A felszíni vízelvezetéshez csavarokkal csavarozza be a lefolyócsöveket a tetőtől a ház alapjáig a teljes hosszon. A tető kerülete mentén szereljen be a szarufákra ereszcsatornakat, amelyek nem engedik, hogy a víz önkényes helyeken folyjon. Ezeket kissé meg kell dönteni, hogy minden csapadék a vízbevezető tölcsérbe essen.
Az általános vízelvezető rendszer egyesíti a felszíni és a beltéri vízelvezetést. Ehhez húzzon lefolyócsövet a föld alá, és rögzítse a csatornába.
Ajánlatos, hogy a lefolyó egyenesen a rács alá kerüljön, és ne fekszenek rá. Ez lehetővé teszi télen, hogy elkerülhető legyen a falak és a cső közelében lévő tér jegesedése.
A telepítési hibák elkerülése
Ne szerelje a csatornákat vízszintesen a tetőre, különben a víz nem folyik le, hanem stagnál. Télen ez különösen veszélyes, mivel lefagy és blokkolja a vízelvezetést. A csőnek nem szabad érintkeznie a fallal. A homlokzattól néhány centiméter távolságra kell lennie, hogy ne áztassa meg vízzel és ne okozzon nedvességet a belső terekben.
Az esőcsatornák száma szintén fontos. Vegye figyelembe a régió átlagos éves csapadékát. Ha nincs elég vízgyűjtő, akkor a rendszer nem fogja megbirkózni a terheléssel, és átfolyik a csatornák szélein.
Válassza ki a megfelelő időt a munka megkezdéséhez. Bizonyos anyagok felszerelésekor a kültéri hőmérséklet fontos. A PVC esetében optimálisnak tekintik, ha az ablak nem alacsonyabb mint +5 ° C. Kerülje a rossz időjárást, kezdje el a munkát, amikor száraz és napos.
